2. rész

Rugge odaszaladt az ajtóhoz, majd kinyitotta.
Nem egy, nem kettő, nem három, hanem 9 tini jött be az ajtón
-Sziasztok!- köszönt Rugge, majd csókkal köszöntötte Candét.
-Hali!Helló!-hallattszott mindenhonnan.
Rugge beterelte a barátait a nappaliba, én pedig a falnak dőlve ácsorogtam.
-Be szeretnék mutatni nektek valakit-mosolyogtt.
-Kit?- kérdezte egy szőke, vagyis, káprázatosan szőke lány.
-Lodot- kacsintott rám Ruggero, mire zavartan odaálltam mellé.
-Úúú, sziaaaaa!- ugrott fel Cande és boldogan megölelt.
- Szia Cande- mosolyodtam el, hisz őt ismertem.
Mindenki egy emberként pattant fel és kérdésekkel ostromoltak.
A hátamon éreztem valaki pillantását. Hátrafordultam. Egy extrahelyes csávó állt velem szembe, zsebébe dugott kézzel, és, mosolyogva engem nézett. Nem ismertem, szerintem ő se engem, de mindketten automatikusan megtettük az első lépést.
Síri csend lett.
Tini (egy barnás bőrű, szőkés-barna hajú csaj) törte meg a kínos csendet.
-Hű-ámult el, de még nem értettem, miért. Sajnos 10 másodperc múlva már mindent tudtam.
A fiú hozzám lépett. A derekamnál magához húzott, megfogta az arcom, majd ajkaink összeértek.
Kérdeztem is magamtól, hogy "mit csinálsz?". Fél perc múlva eltoltam magamtól a srácot.
Körbenéztem, majd felrohantam a szobámba.










Nem tudtam, mi ütött belém, meg hogy hagyhattam ott a többieket...De nekem gyors volt. Mindennek van határa!
Döbbenten ültem az ágyamon, majd elkezdtem sírni. Nem tudom, miért. Talán azért, mert a fiú túl gyors volt, és még nem is ismertem. Pedig nekem az a fiú nagyon tetszik, és mondhatnám, hogy szerelem első látásra. Mindkettőnk szemppontjából.
Pár perc múlva kopogást hallottam.
-Nem tudom, ki vagy, de menj innen- mondtam hisztisen.
-Ajj már, én vagyok az- hallottam meg Cande hangját.
Óvatosan az ajtóhoz léptem. Résnyire kinyitottam az ajtót, pont akkorára, hogy Cande beférjen rajta. De viszont Cande mögött állt valaki. Egy másik fekete hajú srác.
-Diego..-szólítottam meg a fiút a nevén.
-Lodo, segíteni szeretnék.
-Nem kell segítség...Mihez kéne segítség?
-Csak engedj be. Mondani akarok valamit.
Diegot is beengedtem az ajtót, majd bezártam.
-Lodo, nagyon sajnálom a történteket..-kezdte Diego.
-Mindegy, nem? Hisz nem te csináltad.
-Xabi nem akarta ezt.
-Ki az a Xabi?-értetlenkedtem.
-A srác!-mondta Cande.
-Óóó-mosolyodtam el.
-Megtetszettél neki-folytatta Diego.
-És? Ha megtetszem valakinek, le kell smárolni? Hogy van ez?
-Nyugodjál már le, Lodo. Nem tudta fegyelmezni magát.
Szememet forgatva ültem le melléjük.
Candevel és Diegoval mindent megbeszéltem, majd Diego átadta Ruggero üzenetét.
-Jó, köszi, hogy átadtad.
-Nincs mit- mosolyodott el Diego, majd visszament a barátaihoz. Cande viszont ottmaradt velem, és kb 100x végigtárgyaltuk az ügyet, fikáztuk Xabit, pedig mindketten tudtuk, hogy odavagyok érte.
Kb 8 óra fele Candeval lesétáltunk. A többiek még nagyba buliztak.
Xabi megfordult, rámnézett....és egy különös fény csillant a szemében. Olyan "sajnálom,bűntudatom van" stílusú.
A buli végeztével elköszöntünk mindenkitől, majd Xabi hozzám lépett.
-Figy...sajnálom. Tényleg-nézett bele mélyen a szemembe.
Majd Jorge hozzánk lépett.
-Szerintem így nem lesz jó- húzta el a barátját.
Hálásan néztem rá.
-Szia, Lodo- köszönt el Xabi.
Válaszul csak halványan rámosolyogtam.
Jorge is elköszönt, meg mindenki más.
Csak ketten maradtunk. Én, meg Rugge.
-Lodo, nagyon sajnálom.
-Mindegy.
Végül felmentem a szobámba, és nagy nehezen elaludtam.