1. rész

Lodovica Comello
2 éve lakok együtt Claranál, mint takarító. Szerencsére Clara kedves, és nem olyan szemét, hogy mindent direkt bepiszkít, hogy nekem több dolgom legyen. Claranak van pasija, German (velünk lakik). Germannak szinte a pénz a mindene, na meg, a fia, Ruggero. Ruggero mindennél jobban imádja a haját, és órákat képes a tükör előtt elidőzni. Visszatérve Germanra, Clara biztos nem a pénze miatt szereti. De ha viszont nincsenek jó viszonyban, Germannal, akkor gyakran Pablo társaságát keresi, aki a Stúdió igazgatója.
Tudom, hogy mindhármójuk szemponjtából csak egy takarító vagyok, de Clara sokkal kedvesebb velem. Meg Rugge is. Ruggera szinte úgy nézek, mint a testvéremre. Nagyon jól összenbarátkoztunk ezalatt a 2 év alatt, főleg, hogy reggel héttől este hatig dolgozok.
Délután háromkor nekiálltam a könyvespolc takarításának. Mintha olvasnának könyvet! Rugge mindig az Iphone-ján lóg, German pedig a dolgozószobájában intézkedik. Clara tényleg olvas könyveket, főleg a szerelmes regényeket. Néha én is beleolvasok valamelyikbe. Vannak jók.
-Rakjak még fel könyvet?-viccelődött Rugge, amikor meglátta, hogy sok a dolog.
-Örülnél, mi?-mosolyodtam el.
-Segítsek?
-Á,nem kell. Menj csak.
Az ügyetlenségemnek meg lett a következménye: elejtettem egy könyvet, aminek kijött három lapja.
Gyorsan megkerestem a helyüket, és beraktam a papírokat, majd a könyvet letakarítottam, és visszaraktam a polcra.
Amikor végeztem, kimentem a konyhába inni.
Valeria, a szakácsnő [[aki huszas éveiben jár már]] vacsorára rántott sajtot készített éppen. Megkérdeztem, nem túl korai-e négykor vacsorát csinálni, ugyanis mindig ötkor szokta elkezdeni.
-Nem ám! Fél hatkor lesz ma a vacsora. Rugge meghívta a barátait. Clara asszony beleegyezett, mivel úgysem lesznek itthon, és én nekem kell rájuk vigyázni. Apropó, lennél te a felügyelő? Más dolgom van- vette elő a fakanalat Vale.
-Én? Hisz ott se leszek.
-Rugge azt mondta, bemutat téged nekik.
-Várj, megkérdezem.
Feltrappoltam a lépcsőn, majd bekopogtam Ruggero szobájába.
-Rugge, Rugge! Én vagyok az, Lodo.
Rugge ajtót nyitott.
-Igen?-kérdezte.
-Te be akarsz mutatni a barátaidnak? Miért nem szóltál?-vontam rögtön kérdőre.
-Meglepetés akart lenni.
-Így nem mehetek-ráztam meg a fejem.
-Jó, jó. Ha végeztél, öltözz át! Nyugi.
-Oké. Na szia- intettem, majd lementem a lépcsőn, ahol beleütköztem Claraba.
-Á, szia- mosolyogtam.
-Szia, Lodo! Bizonyára tudod hogy dolgom lesz este, meg Germánnak. Most abbahagyhatod a munkád, hogy pihenhess. Valeria nem lesz itt este, és kérem, hogy vigyázz a többiekre. Oké?
-Ja. Köszönöm. Viszlát-köszöntem el és felmentem a szobámba.
Beültem a gép elé, és skype-oltam Macaval, a barátnőmmel, aki jelenleg Madridban él.













20 perc múlva elkezdtem öltözni. A pöttyös ruhámat vettem fel.
Fél hatkor (a vacsora után) Claraék elmentek.
Hatkor szólt a csengő.