-Ruggero-dadogtam.
-Na? Teszik?-mosolyogott.
-Igen,de...minek hoztál ide?
-Hogy, felvételizz, Lodo!! Itt a helyed, köztünk.
-Rugge, én mondtam, hogy pocsék vagyok!
-Valóban? Pedig esténként olyan szépen szoktál énekelni-vigyorgott.
-Mi? Te hallgatózol??-förmedtem rá.
-Nem. Áthallatszik.
-Na, persze.
-Gyere már!-ragadta meg a kezem és behúzott a stúdióba.
A stúdióban boldog diákok beszélgettek, vagy izgatottan várták a felvételit.
-Holnap-mutatott Rugge a felvételizõteremre-ott fogsz felvételizni.
Megráztam a fejem.
-Nem!
-Sziasztok srácoooook!-rohant oda hozzánk Tini.-Mit csináltok? És Lodooooo! Mit keresel itt? Csak nem felvételizel? Ez naaaaaaaaaaagyooooon jóóóó!!!!
-Hello-köszönt Rugge.
-Csumi-mosolyogtam rá. Tini értetlenül nézett, aztán rájöttem miért. a "csumi" miatt. Teljesen hozzászoktam, én mindenkinek így szoktam köszönni.
-Nézzétek, jönnek a többiek!-mutatott jobbra Tini.
Odanéztem, majd automatikusan a hajamhoz kaptam, mert ott volt Xabiani is.
Mindenki köszönt nekünk, majd Ruggero mindenkivel megértette, hogy miért is vagyok/vagyunk itt.
-Ez fantasztikus!-mondta Alba.
-Ja.Az-montdtam zavartan.
Eléggé szétszéledtünk, és én Tinivel maradtam.
-Sziasztok-köszönt valaki. Hátranéztünk, és láttuk, hogy Xabi az...
-Tini, magunkra hagynál?-kérdezte Xabi.
-Óóóóóóó perszeee-kacsintot rá, mintha tudná, miben mesterkedik..
-Figyelj,Lodo...-kezdte Xabi.
-Figyelj inkább te. Miért hivtál ide?
-Mondani akarok valamit.
-Nincs szükségem semmi hülyeségre.
-Lodo...
-Mi van? Bocs, viszlát-indultam meg, de Xabi visszarántott.
-Figyelj Lodo, nagyon sajnálom...
-Sajnálhatod is.
-Nagyon megtetszettél.
-Ja. Szóval mindenkivel ezt csinálod?-néztem a szemébe, s az én szemem tele volt könnyekkel.
-Nem,Lodo.
Sóhajtottam.
-Bocsánat-mondta.
-Mindegy...
Nem tudom, mi történt velem, de szorosan megöleltem.
-Figyelj rám Lodo én szeretlek.
2015. június 25., csütörtök
2015. június 24., szerda
3. rész
Reggel lementem a lépcsőn a "dolgozóruhámban". Kész csoda, hogy Rugge nem árulta el a haverjainak, hogy takarító vagyok, mert mindegyik rajtam röhögne.
Miközben az ablakot törölgettem, valaki megragadott hátulról.
-Szia,Lodo-köszönt.
Hátranéztem. Rugge volt az.
-Helló.
-Gyere, mondanom kell valamit.
-Ruggero, nekem dolgom van- dadogtam.
-Ez szerintem fontosabb....vészhelyzet, hogy úgy mondjam.
-Ugyan- morogtam, de azért utána mentem.
Beterelt a nagyszobába, ahol Clari ült.
-Szervusz, Lodo!-üdvözölt.
-Hellóó.
-Ülj csak le.
Leültem az egyik fotelba.
-Igen?
-Mondanunk kellene valamit...-kezdte Clari, majd összenézett Germannal. Akkor vettem csak észre, hogy ott van.
-Figyelj-sóhajtott German.-Te a mi..
Szólt a csengő.
-Mi?-kérdeztem kíváncsian.
Nem válaszolt sem Clari, sem German, Rugge pedig bátorítóan megszorította a kezem, majd ő is elment. Én is követtem őket, és a falhoz simultam, hogy ne lássanak.
German kinyitotta az ajtót.
-Ne, ne! Távozzon innen, Jade!-kiabált German.
-Nem, German, mi egymásnak vagyunk teremtve!
Ekkor Clara sípcsonton rúgta Jadet, Jade pedig kisántikált az ajtón.
-Vissza ne gyere-sziszegte mérgesen.
Jade csak gúnyosan elmosolyodott, majd elment.
-Hé,Lodo-fordult meg Clara, mire odaléptem elé.
-Igen?
-Szeretném, ha ma nem dolgoznál.
-M...miért?
-Majd meglátod-mosolyodott el.
Bementem a szobámba, és felvettem egy piros ruhát, majd elkezdtem írni a naplómba. Egy fél óra múlva Rugge bekopogott.
-Gyere be-mondtam, mert tudtam, hogy Rugge az. Rugge mindig ötöt kopog.
Rugge bejött az ajtón.
-Szereted a meglepetéseket?-vigyorgott.
-Aha. Vagyis attól függ-nevettem el magam.
-Ez jó lesz. Gyere velem.
-Hova?-álltam fel.
-Meglepiiiii. Nem mondom el.
-Örülni fogok neki?
-Persze.
Követtem Ruggerot, majd kimentünk a házból. Lehet hülyeség, de Ruggeban megbízok annyira, hogy elvigyen valahova anélkül, hogy tudnám.
-Ott vagyunk már?- türelmetlenkedtem.
-Lassan már igen-nézett rám.
-Naaa. Nem bírom ki-röhögtem.
Pár perc séta után megállt, és megszólalt:
-Itt is vagyunk.
Felnéztem. A(z) On Beat Studio állt elõttünk.
Miközben az ablakot törölgettem, valaki megragadott hátulról.
-Szia,Lodo-köszönt.
Hátranéztem. Rugge volt az.
-Helló.
-Gyere, mondanom kell valamit.
-Ruggero, nekem dolgom van- dadogtam.
-Ez szerintem fontosabb....vészhelyzet, hogy úgy mondjam.
-Ugyan- morogtam, de azért utána mentem.
Beterelt a nagyszobába, ahol Clari ült.
-Szervusz, Lodo!-üdvözölt.
-Hellóó.
-Ülj csak le.
Leültem az egyik fotelba.
-Igen?
-Mondanunk kellene valamit...-kezdte Clari, majd összenézett Germannal. Akkor vettem csak észre, hogy ott van.
-Figyelj-sóhajtott German.-Te a mi..
Szólt a csengő.
-Mi?-kérdeztem kíváncsian.
Nem válaszolt sem Clari, sem German, Rugge pedig bátorítóan megszorította a kezem, majd ő is elment. Én is követtem őket, és a falhoz simultam, hogy ne lássanak.
German kinyitotta az ajtót.
-Ne, ne! Távozzon innen, Jade!-kiabált German.
-Nem, German, mi egymásnak vagyunk teremtve!
Ekkor Clara sípcsonton rúgta Jadet, Jade pedig kisántikált az ajtón.
-Vissza ne gyere-sziszegte mérgesen.
Jade csak gúnyosan elmosolyodott, majd elment.
-Hé,Lodo-fordult meg Clara, mire odaléptem elé.
-Igen?
-Szeretném, ha ma nem dolgoznál.
-M...miért?
-Majd meglátod-mosolyodott el.
Bementem a szobámba, és felvettem egy piros ruhát, majd elkezdtem írni a naplómba. Egy fél óra múlva Rugge bekopogott.
-Gyere be-mondtam, mert tudtam, hogy Rugge az. Rugge mindig ötöt kopog.
Rugge bejött az ajtón.
-Szereted a meglepetéseket?-vigyorgott.
-Aha. Vagyis attól függ-nevettem el magam.
-Ez jó lesz. Gyere velem.
-Hova?-álltam fel.
-Meglepiiiii. Nem mondom el.
-Örülni fogok neki?
-Persze.
Követtem Ruggerot, majd kimentünk a házból. Lehet hülyeség, de Ruggeban megbízok annyira, hogy elvigyen valahova anélkül, hogy tudnám.
-Ott vagyunk már?- türelmetlenkedtem.
-Lassan már igen-nézett rám.
-Naaa. Nem bírom ki-röhögtem.
Pár perc séta után megállt, és megszólalt:
-Itt is vagyunk.
Felnéztem. A(z) On Beat Studio állt elõttünk.
2015. június 23., kedd
2. rész
Rugge odaszaladt az ajtóhoz, majd kinyitotta.
Nem egy, nem kettő, nem három, hanem 9 tini jött be az ajtón
-Sziasztok!- köszönt Rugge, majd csókkal köszöntötte Candét.
-Hali!Helló!-hallattszott mindenhonnan.
Rugge beterelte a barátait a nappaliba, én pedig a falnak dőlve ácsorogtam.
-Be szeretnék mutatni nektek valakit-mosolyogtt.
-Kit?- kérdezte egy szőke, vagyis, káprázatosan szőke lány.
-Lodot- kacsintott rám Ruggero, mire zavartan odaálltam mellé.
-Úúú, sziaaaaa!- ugrott fel Cande és boldogan megölelt.
- Szia Cande- mosolyodtam el, hisz őt ismertem.
Mindenki egy emberként pattant fel és kérdésekkel ostromoltak.
A hátamon éreztem valaki pillantását. Hátrafordultam. Egy extrahelyes csávó állt velem szembe, zsebébe dugott kézzel, és, mosolyogva engem nézett. Nem ismertem, szerintem ő se engem, de mindketten automatikusan megtettük az első lépést.
Síri csend lett.
Tini (egy barnás bőrű, szőkés-barna hajú csaj) törte meg a kínos csendet.
-Hű-ámult el, de még nem értettem, miért. Sajnos 10 másodperc múlva már mindent tudtam.
A fiú hozzám lépett. A derekamnál magához húzott, megfogta az arcom, majd ajkaink összeértek.
Kérdeztem is magamtól, hogy "mit csinálsz?". Fél perc múlva eltoltam magamtól a srácot.
Körbenéztem, majd felrohantam a szobámba.
Nem tudtam, mi ütött belém, meg hogy hagyhattam ott a többieket...De nekem gyors volt. Mindennek van határa!
Döbbenten ültem az ágyamon, majd elkezdtem sírni. Nem tudom, miért. Talán azért, mert a fiú túl gyors volt, és még nem is ismertem. Pedig nekem az a fiú nagyon tetszik, és mondhatnám, hogy szerelem első látásra. Mindkettőnk szemppontjából.
Pár perc múlva kopogást hallottam.
-Nem tudom, ki vagy, de menj innen- mondtam hisztisen.
-Ajj már, én vagyok az- hallottam meg Cande hangját.
Óvatosan az ajtóhoz léptem. Résnyire kinyitottam az ajtót, pont akkorára, hogy Cande beférjen rajta. De viszont Cande mögött állt valaki. Egy másik fekete hajú srác.
-Diego..-szólítottam meg a fiút a nevén.
-Lodo, segíteni szeretnék.
-Nem kell segítség...Mihez kéne segítség?
-Csak engedj be. Mondani akarok valamit.
Diegot is beengedtem az ajtót, majd bezártam.
-Lodo, nagyon sajnálom a történteket..-kezdte Diego.
-Mindegy, nem? Hisz nem te csináltad.
-Xabi nem akarta ezt.
-Ki az a Xabi?-értetlenkedtem.
-A srác!-mondta Cande.
-Óóó-mosolyodtam el.
-Megtetszettél neki-folytatta Diego.
-És? Ha megtetszem valakinek, le kell smárolni? Hogy van ez?
-Nyugodjál már le, Lodo. Nem tudta fegyelmezni magát.
Szememet forgatva ültem le melléjük.
Candevel és Diegoval mindent megbeszéltem, majd Diego átadta Ruggero üzenetét.
-Jó, köszi, hogy átadtad.
-Nincs mit- mosolyodott el Diego, majd visszament a barátaihoz. Cande viszont ottmaradt velem, és kb 100x végigtárgyaltuk az ügyet, fikáztuk Xabit, pedig mindketten tudtuk, hogy odavagyok érte.
Kb 8 óra fele Candeval lesétáltunk. A többiek még nagyba buliztak.
Xabi megfordult, rámnézett....és egy különös fény csillant a szemében. Olyan "sajnálom,bűntudatom van" stílusú.
A buli végeztével elköszöntünk mindenkitől, majd Xabi hozzám lépett.
-Figy...sajnálom. Tényleg-nézett bele mélyen a szemembe.
Majd Jorge hozzánk lépett.
-Szerintem így nem lesz jó- húzta el a barátját.
Hálásan néztem rá.
-Szia, Lodo- köszönt el Xabi.
Válaszul csak halványan rámosolyogtam.
Jorge is elköszönt, meg mindenki más.
Csak ketten maradtunk. Én, meg Rugge.
-Lodo, nagyon sajnálom.
-Mindegy.
Végül felmentem a szobámba, és nagy nehezen elaludtam.
Nem egy, nem kettő, nem három, hanem 9 tini jött be az ajtón
-Sziasztok!- köszönt Rugge, majd csókkal köszöntötte Candét.
-Hali!Helló!-hallattszott mindenhonnan.
Rugge beterelte a barátait a nappaliba, én pedig a falnak dőlve ácsorogtam.
-Be szeretnék mutatni nektek valakit-mosolyogtt.
-Kit?- kérdezte egy szőke, vagyis, káprázatosan szőke lány.
-Lodot- kacsintott rám Ruggero, mire zavartan odaálltam mellé.
-Úúú, sziaaaaa!- ugrott fel Cande és boldogan megölelt.
- Szia Cande- mosolyodtam el, hisz őt ismertem.
Mindenki egy emberként pattant fel és kérdésekkel ostromoltak.
A hátamon éreztem valaki pillantását. Hátrafordultam. Egy extrahelyes csávó állt velem szembe, zsebébe dugott kézzel, és, mosolyogva engem nézett. Nem ismertem, szerintem ő se engem, de mindketten automatikusan megtettük az első lépést.
Síri csend lett.
Tini (egy barnás bőrű, szőkés-barna hajú csaj) törte meg a kínos csendet.
-Hű-ámult el, de még nem értettem, miért. Sajnos 10 másodperc múlva már mindent tudtam.
A fiú hozzám lépett. A derekamnál magához húzott, megfogta az arcom, majd ajkaink összeértek.
Kérdeztem is magamtól, hogy "mit csinálsz?". Fél perc múlva eltoltam magamtól a srácot.

Nem tudtam, mi ütött belém, meg hogy hagyhattam ott a többieket...De nekem gyors volt. Mindennek van határa!
Döbbenten ültem az ágyamon, majd elkezdtem sírni. Nem tudom, miért. Talán azért, mert a fiú túl gyors volt, és még nem is ismertem. Pedig nekem az a fiú nagyon tetszik, és mondhatnám, hogy szerelem első látásra. Mindkettőnk szemppontjából.
Pár perc múlva kopogást hallottam.
-Nem tudom, ki vagy, de menj innen- mondtam hisztisen.
-Ajj már, én vagyok az- hallottam meg Cande hangját.
Óvatosan az ajtóhoz léptem. Résnyire kinyitottam az ajtót, pont akkorára, hogy Cande beférjen rajta. De viszont Cande mögött állt valaki. Egy másik fekete hajú srác.
-Diego..-szólítottam meg a fiút a nevén.
-Lodo, segíteni szeretnék.
-Nem kell segítség...Mihez kéne segítség?
-Csak engedj be. Mondani akarok valamit.
Diegot is beengedtem az ajtót, majd bezártam.
-Lodo, nagyon sajnálom a történteket..-kezdte Diego.
-Mindegy, nem? Hisz nem te csináltad.
-Xabi nem akarta ezt.
-Ki az a Xabi?-értetlenkedtem.
-A srác!-mondta Cande.
-Óóó-mosolyodtam el.
-Megtetszettél neki-folytatta Diego.
-És? Ha megtetszem valakinek, le kell smárolni? Hogy van ez?
-Nyugodjál már le, Lodo. Nem tudta fegyelmezni magát.
Szememet forgatva ültem le melléjük.
Candevel és Diegoval mindent megbeszéltem, majd Diego átadta Ruggero üzenetét.
-Jó, köszi, hogy átadtad.
-Nincs mit- mosolyodott el Diego, majd visszament a barátaihoz. Cande viszont ottmaradt velem, és kb 100x végigtárgyaltuk az ügyet, fikáztuk Xabit, pedig mindketten tudtuk, hogy odavagyok érte.
Kb 8 óra fele Candeval lesétáltunk. A többiek még nagyba buliztak.
Xabi megfordult, rámnézett....és egy különös fény csillant a szemében. Olyan "sajnálom,bűntudatom van" stílusú.
A buli végeztével elköszöntünk mindenkitől, majd Xabi hozzám lépett.
-Figy...sajnálom. Tényleg-nézett bele mélyen a szemembe.
Majd Jorge hozzánk lépett.
-Szerintem így nem lesz jó- húzta el a barátját.
Hálásan néztem rá.
-Szia, Lodo- köszönt el Xabi.
Válaszul csak halványan rámosolyogtam.
Jorge is elköszönt, meg mindenki más.
Csak ketten maradtunk. Én, meg Rugge.
-Lodo, nagyon sajnálom.
-Mindegy.
Végül felmentem a szobámba, és nagy nehezen elaludtam.
1. rész
Lodovica Comello
2 éve lakok együtt Claranál, mint takarító. Szerencsére Clara kedves, és nem olyan szemét, hogy mindent direkt bepiszkít, hogy nekem több dolgom legyen. Claranak van pasija, German (velünk lakik). Germannak szinte a pénz a mindene, na meg, a fia, Ruggero. Ruggero mindennél jobban imádja a haját, és órákat képes a tükör előtt elidőzni. Visszatérve Germanra, Clara biztos nem a pénze miatt szereti. De ha viszont nincsenek jó viszonyban, Germannal, akkor gyakran Pablo társaságát keresi, aki a Stúdió igazgatója.
Tudom, hogy mindhármójuk szemponjtából csak egy takarító vagyok, de Clara sokkal kedvesebb velem. Meg Rugge is. Ruggera szinte úgy nézek, mint a testvéremre. Nagyon jól összenbarátkoztunk ezalatt a 2 év alatt, főleg, hogy reggel héttől este hatig dolgozok.
Délután háromkor nekiálltam a könyvespolc takarításának. Mintha olvasnának könyvet! Rugge mindig az Iphone-ján lóg, German pedig a dolgozószobájában intézkedik. Clara tényleg olvas könyveket, főleg a szerelmes regényeket. Néha én is beleolvasok valamelyikbe. Vannak jók.
-Rakjak még fel könyvet?-viccelődött Rugge, amikor meglátta, hogy sok a dolog.
-Örülnél, mi?-mosolyodtam el.
-Segítsek?
-Á,nem kell. Menj csak.
Az ügyetlenségemnek meg lett a következménye: elejtettem egy könyvet, aminek kijött három lapja.
Gyorsan megkerestem a helyüket, és beraktam a papírokat, majd a könyvet letakarítottam, és visszaraktam a polcra.
Amikor végeztem, kimentem a konyhába inni.
Valeria, a szakácsnő [[aki huszas éveiben jár már]] vacsorára rántott sajtot készített éppen. Megkérdeztem, nem túl korai-e négykor vacsorát csinálni, ugyanis mindig ötkor szokta elkezdeni.
-Nem ám! Fél hatkor lesz ma a vacsora. Rugge meghívta a barátait. Clara asszony beleegyezett, mivel úgysem lesznek itthon, és én nekem kell rájuk vigyázni. Apropó, lennél te a felügyelő? Más dolgom van- vette elő a fakanalat Vale.
-Én? Hisz ott se leszek.
-Rugge azt mondta, bemutat téged nekik.
-Várj, megkérdezem.
Feltrappoltam a lépcsőn, majd bekopogtam Ruggero szobájába.
-Rugge, Rugge! Én vagyok az, Lodo.
Rugge ajtót nyitott.
-Igen?-kérdezte.
-Te be akarsz mutatni a barátaidnak? Miért nem szóltál?-vontam rögtön kérdőre.
-Meglepetés akart lenni.
-Így nem mehetek-ráztam meg a fejem.
-Jó, jó. Ha végeztél, öltözz át! Nyugi.
-Oké. Na szia- intettem, majd lementem a lépcsőn, ahol beleütköztem Claraba.
-Á, szia- mosolyogtam.
-Szia, Lodo! Bizonyára tudod hogy dolgom lesz este, meg Germánnak. Most abbahagyhatod a munkád, hogy pihenhess. Valeria nem lesz itt este, és kérem, hogy vigyázz a többiekre. Oké?
-Ja. Köszönöm. Viszlát-köszöntem el és felmentem a szobámba.

20 perc múlva elkezdtem öltözni. A pöttyös ruhámat vettem fel.
Fél hatkor (a vacsora után) Claraék elmentek.
Hatkor szólt a csengő.
Bemutatkozás
Sziasztok c:
Ennek a blognak azért a "titkok hercehnője" nevet adtam, mert elég titokzatos lesz [[lol]] és a főszereplője Lodo [[lodovica comello]].
a többi szereplő majd kiderül.
jószórakozást c:
Ennek a blognak azért a "titkok hercehnője" nevet adtam, mert elég titokzatos lesz [[lol]] és a főszereplője Lodo [[lodovica comello]].
a többi szereplő majd kiderül.
jószórakozást c:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)